Manapság már a boltokban és a patikákban is számtalan gyógytea közül választhatunk, és jól is tesszük, ha élünk e készítmények áldásos hatásaival. Összeállításunkban Gillich István természetgyógyász, gyógynövény-szakértő segítségével vettük sorra a leggyakrabban fogyasztott gyógyteákat.

Kezdjük a legelején: mitől tea a gyógytea?

A tea a gyógynövények egyik megjelenítési formája, ha úgy tetszik, elkészítési módja: azt hívjuk gyógyteának, amikor az adott gyógynövényt vízzel elegyítve forrázzuk, főzzük, áztatjuk, ezt a levet pedig megisszuk, és így visszük be a hatóanyagot a szervezetünkbe. Vagyis ezek a készítmények a szó szoros értelmében véve nem teák, hanem a természetes környezetből származó gyógynövényi részekből nyert készítmények. Az elsődleges kérdés az ilyenkor, hogy milyen módon készítjük el az adott gyógynövényt teának, ugyanis növénye válogatja, hogy a főzés, a forrázás vagy az áztatás vezet-e a legmegfelelőbb, hatóanyagokban leggazdagabb végeredményhez. És természetesen az is eltérő, melyik növénynek melyik részét gyűjtjük: a kamillának a virágát, másnak a levelét, a szárát, a magját.

Azt javaslom, vegyük sorra a leggyakoribban alkalmazott gyógyteákat. Kezdjük talán az említett kamilla teájával!

A kamilla ősidők óta alkalmazott gyógynövény, a belőle készített teának is sok-sok évszázadra visszatekintő hagyománya van. Gyerektől aggastyánig bárkinek jót tesz, és tényleg rengeteg különböző problémára alkalmazható. Nem véletlen, hogy rendszerint a kisgyermekeknél is a kamillatea az első tea, amit kapnak, amikor fáj a hasuk. Mellékhatás nélküli, teljesen ártalmatlan gyógynövényről van szó, amelyet elsősorban hurutok, emésztőrendszeri panaszok, hasfájás ellen szokás alkalmazni, de későbbi életkorban az idegesség vagy az álmatlanság ellen is segít. Ugyanígy gyomorfekély, megfázás és tulajdonképpen bármilyen gyulladás, sőt, sebgyógyítás esetén is javasolt a fogyasztása. A gyulladáscsökkentő hatás magyarázata a növényben rejlő különleges kékolaj, ami rendkívül erős hatást fejt ki ebben az irányban, külsőleg és belsőleg egyaránt igazolt a hatása. A kamillateát leginkább úgy célszerű elkészíteni, hogy leöntjük forró vízzel, majd tíz percig ázni hagyjuk. Ezután fogyasztható.

Ugyanígy kell eljárni, ha nem megisszuk a kamillateát, hanem a begyulladt szemet akarjuk vele ecsetelni?

Ebben az esetben inkább a főzés javasolt.

Úgy tudom, a cickafarkfűben is hasonló illóolajok találhatók, mint a kamillában.

Ez így igaz, de mellette más keserű- és egyéb hatóanyagok is rejlenek benne. Összetettebb növényről beszélünk ezen a téren, amelyet a nőgyógyászat is előszeretettel alkalmaz. Ennek oka az a cickafarkban megtalálható növényi hormon, amelynek hatása az ösztrogénéhez hasonló. Segíti a női ciklus beállítását, ha szükség van rá, de a változás korában szintén magasabban tartja az ösztrogén-szintet: a változáskori tünetek később és nem olyan markánsan jelentkeznek. Ha valaki rendszeresen fogyasztja a cickafarkfű-teát, annál akár öt-tíz évvel is kitolódhat a menopauza, annak minden egyes kellemetlen következménye és velejárójával, például a csontritkulással együtt. Pont a hormonháztartásra gyakorolt hatás miatt azonban célszerű orvostól, természetgyógyásztól tanácsot kérni, mielőtt cickafarkfű-teát kezdünk el fogyasztani. Olyanok is akadnak, akinek nem is szabad használni: nőgyógyászati daganatok után például nem nagyon tanácsos rendszeresen fogyasztani, mert ha az ösztrogén-gyógyszer találkozik a növényben rejlő természetes fito-ösztrogénnel, akár kárt is okozhat, stimulálva a sejtszaporodást, ezzel újabb daganatokhoz vezetve. Ha viszont valaki sosem volt daganatos, nyugodtan használhatja. A belőle készített teának erős fertőtlenítő hatása van, ami jótékony hatást gyakorol az epe- és a májműködés problémáira, de enyhíti a gyulladásokat, sőt, a puffadást és a meghűlést is.

Mi a helyzet a csipkebogyóval?

A csipkebogyót a természet ingyen ajándékaként is jellemezhetjük, hiszen csak le kell szedni, és máris élvezhetjük áldásos hatásait. Annyi fontos vele kapcsolatban, hogy tiszta helyről kell gyűjteni a bogyót akkor, amikor már piros, de a dércsípést nem érdemes megvárni, ekkor ugyanis már jellemzően lekvárként mállik szét. Vagyis válasszuk inkább augusztus-szeptember időszakát, amikor még kemény a bogyó. A csipkebogyótea fogyasztását én elsősorban C-vitamin hiány esetén szoktam javasolni, mert rengeteg természetes C-vitamint tartalmaz, és ennek folytán kevesebb is elég belőle ahhoz, hogy fedezzük a napi szükségleteinket. Teává elkészítve egy evőkanálnyi szárított csipkebogyó elég egy napra, ha elfogyasztjuk ezt a mennyiséget, jelentősen erősödni fog az immunrendszerünk. Ha legyengülünk, megfázunk, netán valamilyen vírus gyűri le a szervezetünket, szintén javasolt a csipkebogyótea, akárcsak gyomor- vagy bélgyulladás, székrekedés, reuma, köszvény esetén. Akárcsak a kamillánál, úgy itt sem kell semmilyen mellékhatással számolnunk, annyi a különbség, hogy a csipkebogyót nem főzni kell, hanem 6-8 órán át áztatni, ennyi idő után biztosan kioldódnak belőle a hatóanyagok. Ha ezután a leszűrt levet mégegyszer felöntjük vízzel és felforraljuk, még a magból is kioldódnak bizonyos hasznos anyagok. A két levet összeöntve éjszaka kiázik a C-vitamin, reggel a maradékot fel kell forralnunk, és máris kész a komplett tea, ami üdítő teának is alkalmas, még csak édesítő sem kell bele.

Ugyanígy alkalmas üdítő teának a hárstea is, igaz?

Igen. Ez már csak azért is különösen aktuális, mert júniusban várható a hárs virágzása. A hárstea nagyon jó a felső légúti betegségekre, elsősorban a mai napig megfázásra, a torok problémáira, rekedtségre alkalmazzuk. Gyakran mondják rá emiatt, hogy az énekesek teája is. Renyhe szívműködés esetén szintén alkalmazható, üdítő teaként viszont éppen ezért kell óvatosan fogyasztani. Ha valakinek eleve magas a pulzusa, a vérnyomása, az inkább ne igya pont a serkentő tulajdonságai miatt.

És mit kell tudnunk az orvosi citromfűről?

A citromfű egyfajta „zöld nyugtató”: klorofillban gazdag, nyugtató hatású növény, aminek ráadásul nincs mellékhatása, bárki alkalmazhatja. A hatóanyagot a növény föld feletti része tartalmazza, leveleit még virágzás előtt ajánlott leszedni, ugyanis a virágzás után a hatóanyag egy része a virágokba kerül át. A belőle készített tea kiváló a migrén és a különböző fejfájások, illetve idegesség ellen is – így aztán Magyarországon fokozottan ajánlott lenne, hogy az emberek minél gyakrabban fogyasszák. A citromfű-teát ráadásul nem lehet megszokni, mint a nyugtató gyógyszereket, vagyis nem kell belőle az idő előrehaladtával nagyobb adag a korábbi hatás eléréséhez. A hatás titka a növényben rejlő illóolajokban keresendő, amelyek azonosak a citrom héjában megtalálható illóolajokkal. Érdekesség ugyanakkor, hogy a hatás akkor a legerősebb, ha mértékkel fogyasztjuk. Egy csapott teáskanálnyi bőven elég egy csésze teához, ennél több ugyanis épp ellentétes hatást, idegességet vált ki.

A fentiekhez mindenkinek kellemes emlékei kapcsolódnak, a csalánhoz azonban nem, mégis közismert gyógynövény, és a teája is gyakran javasolt fogyasztásra.

A csalánnal kapcsolatban jegyezzük meg: miután leszedjük, fél óra elteltével már nem csíp. A népi gyógyászat nyersen is ajánlja, akár salátaként, akár levesnek, főzeléknek elkészítve. Utóbbi elkészítés akár önállóan is elképzelhető, de spenóthoz, sóskához is adagolhatjuk. Ennek oka, hogy a csalán erősen tápláló hatású növény, benne nagyon sok összetevővel, rengeteg ásványi anyaggal, vitaminokkal, amelyek csak fokozzák a magas tápértéket. Akárcsak a kamilla, a csalán is egyaránt használ külsőleg és belsőleg. Teának szintén nagyon régóta használják elsősorban hólyagpanaszokra, a húgyúti rendszer problémáira, időseknél pedig a prosztataproblémák mérséklésére. A csalán is rendelkezik egy erős gyulladáscsökkentő tulajdonsággal, ennek nyomán szokták javasolni a csalánteáztatást bélgyulladás vagy vastagbélfekély esetén. Cukorbetegek is előszeretettel fogyasztják, mert levelei, gyökerei vércukorszintet szabályozó anyagokat rejtenek. Ezek egyébként nem azonos anyagok, de mindkettő jól kiegészíti a diabéteszesek diétáját. Magát a teát lehűtve fogyasszuk, ne forrón, sőt, érdekesség, hogy a csalántea egyfajta samponnak is használható fejkorpa, hajhullás ellen.

Milyen gyógyteákat emelne még ki?

A lándzsás útifű teája vagy a kakukkfű teája egyaránt kiváló a légúti megbetegedésekre, mindkettő erős köptető. A kakukkfá emellett erős fertőtlenítő is, amelynek aromája is meghatározó. Májra, epére, immunrendszerre is alkalmazható, máshol fűszernövénynek is használják. A galagonyatea a szív problémáira alkalmazható, vagyis szívbetegeknek erősen ajánlott a fogyasztása. Nincs mellékhatása, erősíti a szívizmot, helyreállítja a szívritmust, vérnyomáscsökkentő, jó idegnyugtató hatással bír. Egy-két teáskanálnyit kell belőle leforrázni. Ennek Magyarországon alapvető teának kellene lennie, hiszen a szív-, illetve keringési problémákra visszavezethető halálozás tekintetében sajnos a világ élvonalába tartozunk. A bodza enyhe, szelíd, nem markáns növény, amit elsősorban kismamáknak, várandós hölgyeknek ajánlok. terheseknek ajánlok. Ugyanígy javasolt nekik a borsmenta-tea fogyasztása is, amely a sok görcs, a puffadás ellen alkalmazható, de vértisztító hatással is bír. A jellegzetes terhességi hányinger például egy pohár hideg borsmentea-tea elfogyasztásával orvosolható.

Mit kell tudni a gyógyteák ízesítéséről?

Csak mézzel édesítsünk, cukorral semmiképp. A betegségek nagyrészét az elsavasodás okozza, amit a kenyér, a gabonafélék és a hús mellett a cukor is csak fokoz. Vagyis hiába iszik valaki gyógyteát, ha közben az étrendje egészségtelen. Mivel a szervezet ilyenkor kalciummal kompenzálja a savat, hosszabb távon csontritkuláshoz is vezet az elsavasodás. A méz ezzel ellentétes hatású: ha megnézzük a méhészeket, még idősebb korban is sokkal keményebbek, nagyobb terhelést bírnak, kevesebbet szenvednek légúti panaszoktól, és az immunrendszerük is erősebb. Ez – a csaláncsípéssel analóg méhszúrások mellett – a méz jótékony hatására vezethető vissza.

Eszerint citromlevet se öntsünk a gyógyteába?

A citromlé érdekes módon lúgosít, bár fogyasztáskor elsősorban a savai érződnek, és kétségtelenül fokozza a gyomorsav termelődését is. Sejtszinten ugyanakkor lúgosító hatással bír, akárcsak a legtöbb gyümölcs. Emellett influenzás időszakban emeli a C-vitamin szintet is azon túlmenően, hogy kiváló ízjavító. Vagyis a citromlevet csak javasolni tudom a gyógyteához. Az ízesítést egyébként akkor végezzük, amikor a tea éppen hűlőfélben van, mert akkor megmarad az összetevők értéke, nem öljük meg a benne lévő gyógyanyagokat, enzimeket, vitaminokat.

Melyik tea adagolásával kell vigyázni?

Ahogy mondtam, bizonyos teákat akár üdítő teának is ihatunk egész nap: ilyen a csipkebogyó mellett az apróbojtorján vagy a bodza. A többinél alapvetően naponta reggel és este igyunk meg egy csészével, de krónikus panaszokra néha napi három vagy még több csésze is javasolt lehet. Bizonyos teákat azonban két-három hétnél tovább nem kell inni. Ilyen például a csalántea, amelynek lehetnek bizonyos mellékhatásai, így például kisebb hasfájás, mert a csalánszőrök mindennaposan fogyasztva felszívódási zavarokat okozhatnak a vékonybélben. Ilyenkor tartsunk két hét szünet, utána megint folytathatjuk a kúrát.

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám 2012. május 21.